Gazdi folyton ígérgette, hogy mennyit fogunk túrázni, hogy nem megy többet nélkülem, s hogy ha itt lesz a tavasz, gyakrabban és többet szaladgálhatok, labdázhatok. De a tavasz ezt nem tudta és szép csendesen elkerült minket.
Csak a hőség jött. És a szúnyogok. Ez a két nagy ellenségünk.
El sem hittem, hogy komolyan gondolja a Gazdi, amikor hajnali 5 órakor kirángatott az ágyból és sétálni hívott. Át is fordultam a másik oldalamra, hagyjon engem békén. De a szemem sarkából lestem és láttam, hogy cipőt húz és a sárga labdámat zsebrevágja. Ennek a fele sem tréfa! Hamarosan az utcán találtam magam - vagyis magunkat. Már szaladtam volna a rétre, de Gazdi új trükköt vetett be: ha és szaladok és feszül a póráz ő egyszerűen megáll vagy legalábbis nagyon lassúra veszi a tempót. Nem tudom, mi ütött belé, de ha így akarja, legyen így. Ha lassan is, de legalább haladunk. Még mindig jobb mint a kutyaiskolában, amikor rángatnak a pórázzal, hogy "Lábhoz! Lábhoz". Ez egyikőnknek sem tetszett. Most is szívesebben szaladnék, de csak lassan elsétálunk a rét irányába. Először teszünk egy kört a parkerdőben: megszagoljuk a vaddisznó túrásokat és egyéb lábnyomokat, majd a Gazdi eldobja a labdát, én pedig szaladok utána és vissza is hozom. De nehogy azt higgye, hogy visszaadom! De nem ám! Az az enyém és nem adom! Ha akarja, harcoljon meg érte. De a Gazdi nem egy harcolós típus. Ha nem adom vissza, akkor befejezzük a labdázást. Ilyenkor azt mondja, hogy "Akkor labdázz egyedül" és elindul hazafelé. Egy ideig várom, hátha visszajön - de nem jön. Mit tehetek: rohanok utána.
Szóval ez a reggeli séta és labdázás a hőség miatt van. Azt mondta a Gazdi. Eddig estig sétálgattunk nagyokat, most reggel. Este tényleg meleg van. Lóg a nyelvem és zihálok, alig vánszorgok. Gazdi szerint jobb nekem a hűvös, árnyékos udvaron. Pedig mennék én kifulladásig, de nem enged. Mindig rám fogja, hogy miattam van, pedig szerintem ő miatta.
Ha a hőség miatt van, akkor az nem a barátom.
A szúnyogok sem a barátaim, pedig rengeteg van, de egy sem a barátom. Amikor először megcsíptek a bokorban, tele lettem dudorokkal. Gazdi hozott egy Protect sprayt és minden reggel befúj vele séta előtt.
Büdös és prüszkölök tőle, pedig a szememet - orromat betakarja. De legalább engem nem csípnek ezek a balatoni szúnyogok.
Még mindig tart a lomtalanítás Földváron, Gazdi ma újabb zsákmánnyal érkezett: egy báránybőrt hozott haza. A teraszon terítettük le. Éppen ráférek :)
Már egész sok fekhelyem van a lakásban és azon kívül is. Bárhol jön rám a szunyókálás, mindenütt kényelembe tudom helyezni magam. :)
Most megyek is, keresek egy kényelmes pontot, hátha reggel megint korán kelünk.
Jó éjszakát nektek is!
Szeretettel: Bonnie
