A Gazdi általában szeret főzni. Különösen akkor, ha van is rá ideje és nem szeretne inkább labdázni velem. Vagy ablakot pucolni. Vagy dolgozni menni. Vagy a kertben kapálni.
Szóval szokott főzni. A Gazda azt mondta, hogy jó lenne, ha neki is főzne minden nap, nem csak nekem. Kicsit irigy. Nem látszik rajta, hogy nem kap mindig meleg vacsorát.
(S titokban néha ő is ad egy darabot a tányérjáról, de ez tényleg titok, mert a Gazdi haragszik miatta.)
Ma elmentünk a henteshez vásárolni, s kaptunk mellé egy szatyor nyesedék húst, amiben van egy kis csont is. Ez lesz az én vacsorám néhány napig. De nem ám csak így! Hanem Gazdi megfőzi nekem.
Bele is tette egy jó nagy fazékba és már délelőtt megfőzte. Ha kihűl, adagolja és fagyasztja. Mert ennyit még én sem tudok egyszerre megenni. Egyik nap tészta lesz hozzá, másik nap rizs.
De nem csak disznóhúst szokott főzni, hanem csirke farhátat és nyakat is, meg a lábát. Azt is rizzsel és tésztával. De volt már főzelékkel is :)
És kecskét is főz, amit a Peti hoz.
Időnként pedig egy szép, levesben főtt csonttal is eljátszadozhatok.
Panaszra nincs okom.
A szomszéd azt mondta, hogy szeretne nálunk kutya lenni. De én már betöltöttem ezt a helyet!
Néha kapok egy konzervet is, ami elég gusztusosan néz ki, de ez ritkán van.
Reggelente pedig egy bögre száraz tápot, hogy ne üres gyomorral induljon a nap.
Szóval így alakul nálunk a menü - legnagyobb megelégedésemre.
Jönnek is a kilók, így többet kell a labda után futni, mert ha eltűnik a karcsú derekam, a Gazdi visszavesz az ellátmányomból. Azt pedig nem szeretném.
Szeretettel: Bonnie
