Leltár

Gazdi már tegnap este közölte, hogy ma elvisz engem a munkahelyére, mert segítségre van szüksége. Megyünk az erdőbe leltározni! Hát ez nagyon érdekesen hangzott. Ugyan nem tudom, hogy mi az a leltár,  még sohasem csináltam, de az erdőbe szeretek menni, így rögtön rá is bólintottam. Mivel ebben a nyári tikkasztó hőségben csak néha, kora reggel megyünk sétálni, egész éjjel nem aludtam az izgalomtól. Végre mehetek ismét!
Beszálltunk a kocsiba, s először az irodába mentünk. Oda is szívesen megyek, mert engem ott mindenki szeret. A portás bácsi rögtön le akart kenyerezni - vagyis zsemlézni - , de idegentől nem fogadok el sem édességet, sem zsemlét, ezért nemet mondtam.
Gazdi magához nyalábolta a papírjait, s már indultunk is!
Makodéba mentünk, ahol a lepkés Peti, aki ott erdész, már várt bennünket. Azért lepkés, mert ismeri és szereti a lepkéket, de leginkább fotózni szereti őket és jól is csinálja.
Szóval Petivel mentünk a farakások közé és elkezdték számolgatni egyenként a fákat.

Néha a Gazdi félredobott egyet, de én mindig visszavittem. Nehogy leltárhiány legyen! Ez volt a dolgom.

Jól elfáradtunk, mert a Börevárhoz vezető út elég meredek és sok fát meg kellett számolni odáig.
Végre végeztünk, s megnéztük az aliréti tónál épült pihenőhelyet. Itt végre jóízűen olthattam a szomjamat!
Gazdi bedobott egy faágat, kacérkodtam is a gondolattal, hogy utánamenjek, de a víz mély én pedig kutya vagyok nem hal. Így a faág úszott, nem én.

Jól éreztem én magam a parton is! Kis időt eltöltöttünk itt, majd újra autóba szálltunk és a Gazdi engem hazavitt, hogy kipihenhessem a fáradalmakat.
Hát így esett, hogy a leltár megesett 2013. június 28-án Levente és Irén napján.

Szeretettel: Bonnie