Árvácskák

Ez a bejegyzés most nem egészen rólam fog szólni, de mivel közvetlen szemlélője vagyok az eseményeknek, úgy gondoltam, megosztom veletek.
Szóval előző bejegyzésemben már említést tettem róla, hogy Peti egyik vietnami malackája anyai örömöknek néz elébe.
Vasárnap reggel, amikor Peti kiment az állatokhoz, két elpusztult kis újszülöttet talált az anya mellett. Sajnos ők már az éjjel megszülettek, de a magzatburok rajtuk maradt és megfulladtak.
Peti nagyon szomorú volt, de aztán születtek az újabb malackák, s akkor már Tomival ott bábáskodtak az anya mellett. Először a két kis fekete, akik a keresztségben a  Kapca és Negro nevet kapták, majd a rózsaszín Okula jött világra (ő úgy néz ki mint akinek behúztak egyet).
Petiék látták, hogy van még az anyában malac, de már nagyon fáradt és nehezen megy a szülés, ezért próbáltak segítséget hívni: Először a helyi állatorvossal próbálkoztak, de őt nem érték el. Ezután Orsit hívta, akit én is ismerek a Kiliti Állatorvosi Klinikáról - hiszen ő írta át a chipemet. Orsi készségesen jött és világra segítette a róla elnevezett rózsaszín malackát. Így már négyen voltak a testvérek.
Érezte, hogy még mindig van az anyában egy malac, de sajnos az már nem élt, s az anya is fáradt volt. Hiába kapott méhösszehúzót, már nem ment a szülés, a halott kis malacka benne maradt. Muszáj volt felvágni szegényt, de ezt már nem élte túl :(
Sajnos a szép, szelíd anyadisznó örökre elment, otthagyta négy kis picinyét.

Elhangzottak olyan vélemények, hogy el kellene altatni őket, s az anyjukkal együtt eltemetni, de Petit nem abból a fából faragták. De nem ám!
Elvitte őket a Klinikára, ott kaptak vitaminokat és vasat is.
Gazdi kapott Nagycsepelyről Mónikától csecstejet, s Peti eddig azzal cumiztatta a pici malacokat. Szigorúan 2 és fél óránként, éjjel és nappal. Holnaptól már kecsketejet fognak szopizni.
A kismalacok élénkek, életrevalóak, csak Orsi gyengélkedik, hasmenéssel küszködik. Szurkolunk neki, hogy kikeveredjen belőle.
Ma már napoztak is az udvaron, Liló játszotta el a pótmama szerepét.

 Be kell vallanom, jól csinálta az öreglány, nekem sem ment volna jobban. Én inkább játszadoznék velük. No nem durván, csak úgy vidáman! :)

Szóval ennyi minden történt az elmúlt néhány napban, mely felforgatta a család életét. Most izgulunk és igyekszünk és nagyon drukkolunk a piciknek, hogy megmaradjanak és sokáig örülhessünk nekik.

Szeretettel jegyzé: Bonnie

Nyári reggel

Szeretem a vasárnap reggeleket.
Tulajdonképpen minden reggelt szeretek, mert akkor a Gazdi labdázik velem, de soha nem annyit, mint amennyit szeretnék.
De a vasárnap reggel az más. Az csak az enyém. Akkor nem labdázunk, hanem túrázunk.
Igaz, nem túl hosszút, mert később meleg van, csak annyit, hogy ilyenkor a földvári parkerdőn keresztül gyalog megyünk a szőlőbe. Szeretek odamenni, a Gazdi mindig elvisz magával, de általában autóval megyünk. Vasárnap gyalog és pontosan egy óra alatt érünk oda.
Kényelmesen megyünk, szimatolunk, szaglászunk (vagyis inkább én), s begyűjtjük a téli tüzelőre való faanyagot. Én mindig találok egy szép száraz faágat, s odaviszem a Gazdinak. Ő pedig eldobja. Össze is gyűjtögethetné, nem érti, miért viszem oda neki!

Ez így történt ma is. Egész úton gyűjtöttem a faágakat, ő  pedig dobálta, míg el nem értük az autópályát.

Onnan a mező szélén, majd a szőlők közt értünk a birtokra, ahol a Gazdi gyomlált egy keveset, én pedig kifújtam magam. Térdig ért a nyelvem, mire odaértünk!

Majd ezután útra keltünk és lesétáltunk a Pálinkaházhoz, ahol Peti állatai vannak. A kecskék örültek, mert általában viszünk nekik répalevelet, de most csalódniuk kellett.
Az egyik vietnami anyadisznó éppen vajúdott, két pici malac volt már mellette.

Panni is ott izgult már, mikor odaértünk. De nem akartuk zavarni szegényt, ezért eljöttünk onnan. Este visszamegyünk megszámlálni a végeredményt :)

A labda

Egy labda mindig gömbölyű.
Színét tekintve lehet sárga, fehér, piros, zöld, kék, pöttyös, csíkos, feliratozott vagy más módon cifra.
Lehet repülős, gurulós, pattogós, hajigálós.
Lehet kicsi, lehet közepes és lehet olyan nagy is mint egy focilabda.
Lehet gumiból, műanyagból és bőrből.
Állagát tekintve lehet tömör és nem tömör.
Szóval a labda egy nagyon izgalmas és sokrétű játék Sok előnye van: jó kondiban tart, megmozgatja a testet és a lelket és összekovácsolja a családot. Ugyanis senki sem szeret egyedül labdázni. Ahhoz társ kell. Egy igazi társ, aki hajlandó repíteni, gurítani, dobálni, elkapni a labdát, hogy én szaladhassak, vadászhassak, elkaphassam és visszahozhassam, hogy kezdhessünk mindent  elölről.
Én leginkább azokat a sárga labdákat szeretem, amelyek pont beleillenek a számba és jó messzire lehet őket gurítani, hajítani, repíteni.
Nekem éppen egy  ilyen labdám van.
Van egy fehér is, ami kicsit kisebb, s van rajta hajigáláskönnyítő szalag, de a sárgát jobban szeretem.
Olyannyira, hogy a Gazdi hiába teszi le elém azt a fránya, féreghajtóval bekevert fagylaltot, akkor sem eszem meg, hanem inkább játszom az én szép, sárga, gurulós és pattogós labdámmal.