Igazából túl nagy események nem történtek velem.
Múlt héten gazdi eltűnt négy napra. Éreztem én már előző nap, hogy pakol, csomagol, szóval nem úgy viselkedik mint egy átlagos este. Szorosan rátapadtam a lábára, nehogy kifelejtse a labdámat és engem, de nem voltunk a listán. Másnap reggel jó korán felkelt, megsimogatott, fogta a pakkokat és eltűnt.
Egész nap ott feküdtem a kapu előtt és még másnap is. Vártam. A Gazda jött haza esténként, ő adott nekem vacsorát és fociztunk is kicsit. Végül ez sem volt rossz. Jó nagy adag vacsorákat kaptam és egy kis adag száraz tápot reggel is. Így mikor a Gazdi hazajött, csak néztünk egymásra a kapuban, alig ismertük meg egymást. Nekem már nem látszanak a bordáim. Neki sem. Hátat fordítottam és elmentem az udvar végébe.
Nem ugrottam a nyakába, ha már így itt hagyott. Hiába próbálkozott, hozott nekem ajándékot is: egy valódi disznó orrt és egy autóba való biztonsági hámot. Nem hatott meg.
Aztán megígérte, hogy ez volt az utolsó túra, ahova nélkülem ment el és még nyaralni is elvisz magával.
S másnap reggel, amikor felkelt és fogta a labdát, már örültem neki. Siettünk ki a rétre és labdáztunk egy jó nagyot. Elmúlt a harag. :)
Esténként a szőlőhegyre járunk veteményezni. Az egy nagyon jó hely, sok a füves rét és meredek is, de nem nagyon. Éppen csak annyira, hogy a labdát jól meg lehessen gurítani rajta. Gazdi dobja a labdát, aztán én szaladok és hömpölygök utána, amíg el nem érem.
Gazdi jó mély barázdákat húzott a kapával, ott kellemesen hűvös volt a föld, jól esett belefeküdni labdázás után.
Este nem úsztam meg fürdés nélkül, de az is jól esett.
Amíg a Gazdi nem volt itthon, megérkeztek az új csirkék. Szerencsétlenek. Jó lesz, ha visszafogják magukat az evésben, mert hamarosan arra a sorsra jutnak mint a tavalyi tyúkok. Én láttam! Én szóltam!
De ezeknek sincs több eszük, csak annyit tudnak, hogy sárga a kukorica és zöld a fű. Hát majd csodálkozhatnak, hogy nem merő szeretetből tartják itt őket. Nem úgy mint engem.
Újabb ellenségeim lettek: Ma reggel agyon csipkedtek a szúnyogok. Akkor történt, amikor a labda begurult a bokrok alá és én utánaszaladtam. Rettentően fájt és nem tudtam rendesen megvakarni sem. Gazdi nagyon megijedt, amikor meglátott, mert úgy néztem ki mint egy rücskös labda. Először azt hitte, hogy beteg vagyok, de később rájött, hogy mi történt. Elővette a masszírozó kesztyűt és simogatott vele, ami nagyon jól esett. Most már leapadtam és nem is viszket annyira.
Lomtalanítás van a városban és Gazdi "turkált" nekem egy csoda klassz fekhelyet. A teraszra tettük és már ki is próbáltam :)
Jó lesz ősszel, amikor már hideg a kő és a szőnyeg, addigra huzatot is kapok rá. Valami labdásat :)
Szóval így telnek a napjaim. Itt sem kolbászból van a kerítés, de nem érzem rosszul magam.
Néha még hiányzik a többi kutya, jó lenne bandázni egy kicsit, de állítólag még nem vagyok "jól szocializált".
Szeretettel: Bonnie
