Pontosan ennyi telt el azóta, amióta Nikuszékkal először léptem át a Gazdiék kapuját.
365 napja élünk együtt jóban-rosszban, egészségben, barátságban.
365 napja ismerkedünk egymással. Minden nap. Mert minden nap fel tudunk fedezni valami újat egymásban.
Sok minden történt egy év alatt, de semmi olyan, ami miatt megbántuk volna, hogy egymást választottuk.
Még ha néha akad is egy kis mosoly szünet - de hát melyik családban nem akad?
Én nem veszem jó néven, ha rövidre sikeredik a séta vagy Gazdi csak néhányszor röpteti meg a labdát mielőtt munkába megy. A száraz kutyatápot sem veszem jó néven, amit minden második nap kapok, de - éhes kutya mindent megeszik - ez a Gazdim szavajárása. Szerinte jó minőségű tápot kapok, szerintem egye meg, aki főzte.
Szóval nem mindenben értünk még egyet, időnként szükség van kompromisszumokra.
Gazdi pedig nem vette jó néven, hogy a télen, amikor egyedül voltam itthon - labdabegurulás miatt - megcsonkítottam a családi kanapét. Azóta a lakásban nem labdázhatok. Ezt elég nehezen veszem tudomásul, de a Gazdi e tekintetben hajthatatlan lett.
És azt sem vette jó néven, hogy összetűzésbe kerültem a nappaliban kiterített báránybőrrel, amely során az erősen megcsonkult. Most büntetésből azon kell aludnom minden éjjel, hogy lelkiismeret furdalásom legyen.
Álmomban néha hallok is némi bégetést, olyankor vakkantok egyet. Ebből tudja a Gazdi, hogy furdalásom van.
Több hálóhelyem is van a lakásban, s mindenhol nagyon jól tudok aludni: a dolgozószobában, az étkezőben, az emeleti fotelban, az előszobában lévő fotelban. Az udvaron is van egy saját házam, s amióta kitavaszodott, nap közben ott várom, hogy a Gazdi haza jöjjön a munkából.
A 365 nap alatt voltak ünnepek: Húsvét, Karácsony, és elmúltam 5 éves. Mindig megemlékezünk az ünnepekről és ajándékot is kapok. Most az 1 éves évfordulóra megkaptam az új foresto kullancs elleni nyakörvet. És ezt még komolyan is gondolják, hogy örüljek neki! Nem tudom, mit szólnának hozzá, ha az ő nyakuk körül lenne egy pánt az év nagy részében.
Időnként elmegyünk Kilitibe az állatorvoshoz. Kaptam oltást, időnként féreghajtót (amiről Gazdi azt hiszi, hogy észrevétlenül keveri az ételembe, hogy átverjen), s a múltkor még ultrahangon is voltam! Rajtam gyakorolt az Orsi, hogy megtalálja a belső szerveimet. Gazdi örült neki, hogy mindenem a helyén és rendben van.
Gazdi szerint gyakran túrázunk, szerintem nem elég gyakran. Ez örök vita köztünk. Én minden nap mennék, de Gazdi csak hétvégeken.
Szóval így telnek napjaim itt a Balaton partján, a somogyi dombok ölelésében.
Örülök, hogy itt lehetek és a Gazdi is örül.
Szeretettel gondolunk a Noé-ra, mert nélkülük soha nem találtuk volna meg egymást.
Szeretettel jegyzé: Bonnie
