Így van ez velem is.
Gazdival gyakran járunk Kőröshegyre, a szőlőbe, s az egy nagyon jó, kutyának való hely. Messze lehet hajítani a labdát, le a völgybe, s én lobogó füllel szaladok utána, hogy lógó nyelvvel hozzam vissza.
Így történt ez múlt héten is. De Gazdinak támadt egy ötlete: most ne a megszokott helyen labdázzunk, hanem kicsit feljebb, ahonnan látni a Balatont is. Egy másik földúton mentünk fel, s onnan dobta nekem a labdát. De a labda megpattant, s berepült a magasra nőtt fűbe. Én pedig utána vetettem magam, ahogy szoktam.
Sajnos nem láttuk, hogy a magas fű betontörmeléket rejt, s én teljes erővel nekicsapódtam. :(
Gazdi megijedt, de akkor nem éreztem semmi fájdalmat, s nem is találtunk sérülést. Azért befejeztük a labdázást és hazamentünk.
Pár napja éreztem,. hogy fáj a lábam, s nehezen tudok ráállni. Gazdi nézegette, de nem látta a bajt.
Tegnap vette észre végre, hogy a farkaskörmöm nem úgy áll, ahogy szokott. Megtapintotta én pedig majdnem kiugrottam az ablakon: mintha villám hasított volna belém.
Ennek fele sem tréfa, mondta a Gazdi. Mivel neki dolgozni kellett ma mennie, Petit kérte meg, hogy vigyen el Kilitibe, az állatorvosi klinikára.
Jött is Peti reggel, izgalmas volt, még sosem ültem az ő autójában. Gyorsan megérkeztünk, s rögtön be is szólítottak. Kaptam érzéstelenítést és eltávolították a körmömet. Majd egy bumszli kötést is kaptam, szép pirosat, egészen nőieset. Ennek három napig kell rajtam lennie.
Végre Gazdi is hazajött, s én hoztam a labdát, amit ő kicsit meggurított, de sajnos nem tudok úgy futni, el is estem.
És most eldugta. Három teljes napra eldugta!
Azt mondta, hogy be kell tartani a szabályokat, különben hogy vinne el vasárnap a madárdalos túrára?
Nagyon nehéz labda nélkül élni. És most sétálni sem megyünk. Megöl az unalom...
Megjegyeztük: Járt utat a járatlanért el ne hagyd!
Jó éjszakát kívánok.
Szeretettel: Bonnie
