Ezért Gazdi úgy döntött, hogy elvisz engem a Szent Kristóf Természetjáró Egyesület mai túrájára :)
Összepakoltuk a hátizsákot: vizet, pórázt, egy kutyariasztó kütyüt támadás esetére és a labdát.
Kivételesen autóval mentünk Szántódra, s a kopjafánál már vártak is minket. De aztán még jöttek és jöttek. Több gyerek is, akiknek nagyon örültem és ők is nekem :)
Szép lassan haladtunk, mert a legfiatalabb kisfiú még öt éves sem volt, s olyan tempóban gyalogoltunk, hogy neki is jó legyen. Ezért én oda-vissza szaladgáltam útközben, de leginkább a Gazdim közelében szerettem lenni.
Mivel sok botot találtunk útközben, amit a srácok dobáltak nekem, muszáj volt szaladgálnom velük.
Addig is szaladgáltam, amíg ők pihentek. Pihenésképpen pedig futkostam kicsit.
Aztán hócsatáztunk.
Útközben találkoztunk egy nagy termetű kutyával, aki szabadon mászkált, de szerencsére nem volt barátságtalan. Gazdim akkor rám akasztotta a pórázt, mert félt, hogy én viszont nem lennék barátságos :(
Még találkoztunk olyan állatokkal is, amilyeneket korábban soha nem láttam, úgy hívják, hogy Szürke Marha. Egész közelről megnéztem őket. Olyan közelről, hogy még a villanypásztorral is testközeli kapcsolatba kerültem. Hát ezt inkább kihagytam volna a mai túrából! Többé a közelükbe sem mentem, csak távolról szemlélgettem őket.
Utána még botoztunk, s már vissza is értünk az autóhoz. Gazdi nagyon megdicsért, hogy 14 km-t gyalogoltam. Láttunk 4 nyulat és 5 őzet. Egyik nyúlnak majdnem utánaszaladtam, de aztán mégis a Gazdival maradtam. És a labdát elő sem vettük.
Mit ne mondjak: Jól esett a vacsora és a szunyókálás.
