Úgy tűnik, Gazdinak ez lett a mániája. Nem is ismeri a gombákat! Vagyis csak kettő félét tud határozottan felismerni és mégis folyton azt keresünk. Nem gyűjtjük ugyan össze őket, de legalább lefotózzuk. Én nem bánom, elkísérem, segítek neki keresgélni. Nekem az lenne a feladatom, hogy szarvasgombát túrjak ki a föld alól, de sem én, sem a Gazdi nem látott még olyat, így elmarad a túrás.
Marad a séta egyik dagonyától a másikig.
Gazdi élvezi, hogy botot dobál, én pedig nem győzöm visszahordani neki. De akkor mindig talál újabbat. Ráadásul bedobálta az útba eső dagonyákba is.
Kihoztam neki, pedig nem szeretem a vizet. Csak azt nem értem, hogy az ilyen dagonyázás után, amikor csupa víz leszek, miért kell még otthon is fürdeni! Teljesen logikátlan, emberi gondolkodásmód.
