Gombakeresőben

Az idei nyár nem olyan mint a tavalyi. Sokkal több eső esett és dög meleg van. Gazdi ez utóbbira fogja, hogy miért nem megyünk sehova. Folyton azt hallom, hogy nekem most jobb otthon labdázni kicsit. Persze a labda mindig jöhet, a Nagy Sárga Labda-Isten mindig szem előtt van, s naponta kétszer gurítja is nekem a Gazdi kifulladásig, de nagyon hiányzik a kirándulás. A városba sem megyünk, mert sok az idegen, nyaraló kutya és én még mindig nem szeretem őket, így marad az udvar, a tuják és az almafa árnyéka.

Ma reggel viszont korán keltünk, nyakörv-póráz, gyorsan felöltöztünk és megcéloztuk a szántódi erdőt. Gazdi foga gombára fájt, s engem vitt kíséretnek, hogy őrizzem a biztonságát. Sok mindentől nem kellett megvédenem, se vadásszal, se más gombásszal nem találkoztunk, csupán egy szarvas és egy őz került képbe, de mikor meglátták a diszkréten előbújó agyaraimat, mindketten szélnek eredtek. Én meg a másik irányba....

A gombázás nem járt sikerrel, viszont sok húsos somot találtunk, amelynek még érnie kell kicsit, hogy lekvár gyanánt a polcra kerülhessen.

Több helyen találtunk dagonyára is, amely körül kellemes vaddisznó-illat lengett. Megkóstoltam mindegyiket, s lábat is mostam, ahogy illik. Mégsem mehetek piszkos lábbal haza - hadd örüljön gazdi, hogy nem eredménytelen a nevelése.

Örültem a mai reggelnek, sok ilyet szeretnék. Állítólag hamarosan jön az ősz és a nekem való kellemes időjárás. Már nagyon várom.