Ez a bejegyzés most nem egészen rólam fog szólni, de mivel közvetlen szemlélője vagyok az eseményeknek, úgy gondoltam, megosztom veletek.
Szóval előző bejegyzésemben már említést tettem róla, hogy Peti egyik vietnami malackája anyai örömöknek néz elébe.
Vasárnap reggel, amikor Peti kiment az állatokhoz, két elpusztult kis újszülöttet talált az anya mellett. Sajnos ők már az éjjel megszülettek, de a magzatburok rajtuk maradt és megfulladtak.
Peti nagyon szomorú volt, de aztán születtek az újabb malackák, s akkor már Tomival ott bábáskodtak az anya mellett. Először a két kis fekete, akik a keresztségben a Kapca és Negro nevet kapták, majd a rózsaszín Okula jött világra (ő úgy néz ki mint akinek behúztak egyet).
Petiék látták, hogy van még az anyában malac, de már nagyon fáradt és nehezen megy a szülés, ezért próbáltak segítséget hívni: Először a helyi állatorvossal próbálkoztak, de őt nem érték el. Ezután Orsit hívta, akit én is ismerek a Kiliti Állatorvosi Klinikáról - hiszen ő írta át a chipemet. Orsi készségesen jött és világra segítette a róla elnevezett rózsaszín malackát. Így már négyen voltak a testvérek.
Érezte, hogy még mindig van az anyában egy malac, de sajnos az már nem élt, s az anya is fáradt volt. Hiába kapott méhösszehúzót, már nem ment a szülés, a halott kis malacka benne maradt. Muszáj volt felvágni szegényt, de ezt már nem élte túl :(
Sajnos a szép, szelíd anyadisznó örökre elment, otthagyta négy kis picinyét.
Elhangzottak olyan vélemények, hogy el kellene altatni őket, s az anyjukkal együtt eltemetni, de Petit nem abból a fából faragták. De nem ám!
Elvitte őket a Klinikára, ott kaptak vitaminokat és vasat is.
Gazdi kapott Nagycsepelyről Mónikától csecstejet, s Peti eddig azzal cumiztatta a pici malacokat. Szigorúan 2 és fél óránként, éjjel és nappal. Holnaptól már kecsketejet fognak szopizni.
A kismalacok élénkek, életrevalóak, csak Orsi gyengélkedik, hasmenéssel küszködik. Szurkolunk neki, hogy kikeveredjen belőle.
Ma már napoztak is az udvaron, Liló játszotta el a pótmama szerepét.
Be kell vallanom, jól csinálta az öreglány, nekem sem ment volna jobban. Én inkább játszadoznék velük. No nem durván, csak úgy vidáman! :)
Szóval ennyi minden történt az elmúlt néhány napban, mely felforgatta a család életét. Most izgulunk és igyekszünk és nagyon drukkolunk a piciknek, hogy megmaradjanak és sokáig örülhessünk nekik.
Szeretettel jegyzé: Bonnie

